A poszt a pénzügyi válság Magyarországra történő begyűrűzését és az azzal kapcsolatos eseményeket foglalja össze. Eredetileg nem a blog számára készült, ráadásul kicsit talán hosszú is, de gondoltam, hogy egyeseket talán érdekelhet.

Annak ellenére, hogy sokáig a magyar állampolgárok és gazdasági aktorok is úgy értesültek a pénzügyi válságról, hogy az Magyarországot nem különösebben fogja érinteni, amit a Forint és az értékpapírok árfolyama is igazolni látszott, azért a háttérben bizonyos intézkedések meghozatalának szükségességéről már folyt a vita. A hitelintézeteknek például intő jel volt, hogy megnövekedett azoknak a háztartásoknak a száma, ahol a megélhetéssel járó költségek és a törlesztő részletek együttesen meghaladták a jövedelmet. Ez tükröződött a veszélyeztetett hitelállomány drasztikus megemelkedésében. Ezért már július végén terítéken volt az a kérdés, hogy megakadályozzák a hitelfelvevők túlvállalását. A biztosítók nyereségének visszaesése is jelezte a válság begyűrűzését. Emlékezhetünk, hogy Magyarország július végére már minden jelentősebb minősítő intézet által rosszabb besorolásokat kellett elszenvedjen, annak ellenére, hogy a deficitkilátásaink, a GDP-növekedésünk és a külkereskedelmi mérlegünk akkor még a vártnál kedvezőbb képet festett. Augusztusban, látva az eurozóna termelési árindexeinek emelkedését és a csökkenő keresletet, felmerült, hogy a külkereskedelmi mérleg javulása megállhat. Miközben az Egyesült Államokban már fokozódott a válság intenzitása, és az EU GDP-növekedésének zsugorodása is nyilvánvalóvá vált, nálunk is megjelent pédául a Commerzbank jelentése, ami szerint nyeresége 4/5-ére apadt az előző év azonos időszakához képest. És habár a hazai gazdasági növekedési ütem és a kereskedelmi bankok jó eredménye is még bizakodásra adhatott okot, mégis a hazai vállalatok körében egyre nagyobb mértéket öltő fizetési nehézségek, a biztosítási piac lassulása, a nyugdíjpénztárak veszteségei mind jelezték, hogy fel kell készülni a pénzügyi válság begyűrűzésére.

Szeptemberre már a magyar közélet is felfigyelt a válságra. Nyilvánvalóvá vált, hogy nehezebb lesz hitelhez jutni. A hónap közepén bedőlő Lehman Brothers aztán felgyorsította az eseményeket, nemcsak külföldön, de itthon is. Odakint már készültek a mentőcsomagok, mégis Király Júlia, a jegybank alelnöke azzal hűtötte a magyarországi kedélyeket, hogy a hazai pénzügyi szektor stabil. Általánossá vált az a vélekedés, hogy az itthoni pénzintézetek érintettsége a válságban alacsony marad. Szeptember végére viszont már Európai bankok bedőléséről szóltak a hírek. És amíg a monetáris politika kivárt a kamatvágással, Bajnai Gordon azt nyilatkozta, hogy a fiskális politika sem fog változni, azaz marad a költségvetés. Közben nyilvánvalóvá vált, hogy a magyarországi devizahitelek állományával és úgy általában a devizahitelezéssel gondok vannak. Felmerült előbb a jenhitelek, majd később a frankhitelek esetleges megszűnése.

Október elején már több olyan külföldi bank is tőkeemelésre szorult, aminek van magyar érdekeltsége, részesedése. A magyar ipari mutatók is visszaesést jeleztek, a korábban beharangozott adócsökkentési törekvésekkel szemben a kormányzati kommunikáció kezdte elcsepegtetni, hogy valójában újabb adóemelésekre kell számítani. Ahogy a gazdasági recesszió már az egész világban döngette a kapukat vagy már azokon belül volt, úgy növekedtek a jegybanki kamatvágás várakozások gyakorlatilag mindenütt. A Nemzeti Bank továbbra is kivárt, miközben a brit, svéd, és a kanadai jegybank is 50 pontos kamatcsökkentést eszközölt. Közben végre az intézkedések szintjére került a betétesek nyugalmának megőrzése. A parlament az Országos Betétbiztosítási Alap helytállási kötelezettségét 6 millió Forintról 13 millióra emelte. A magasabb betétgarancia vonzza a megtakarításokat a válság idején. Végre a PM is elszánta magát, hogy új költségvetési tervezetet készítsen. A nyugdíjpénztáraknak is megengedték, hogy magasabb arányban tarthassanak állampapírt. Miután a kormány megmutatta, hogy képes intézkedéseket hozni, jöhetett a Nemzeti Csúcs, ami a politikai marketingen túl semmit sem hozott, a piacokat nem nyugtatta meg. Az állampapírok hozamai csúcsokat döngettek, köszönhetően annak, hogy Magyarországot októberben már mindenki a veszélyeztetett államok közé sorolta. A hónap közepére egy hónap alatt majdnem három százalékos növekedést tudhattunk be. Ezzel a hazai állampapírhozamok alakulása egyébként teljesen szembe került a világpiaci trenddel, ahol inkább a gyakorlatilag zérus hozam volt jellemző. Nem véletlen, hogy az AKK még az aukciós naptárt is módosítva fogta vissza az állampapírok kibocsátását, és azokkal csak a lejáró adósságokat újítják meg. Közben az IMF bejelentette, hogy kész pénzügyi segítséget nyújtani Magyarországnak. Komoly probléma, hogy nemcsak a politikusok, de a gazdasági szakemberek körében sem alakult ki egy többségi vélekedés arra vonatkozólag, hogy rövid-, közép-, és hosszútávon van-e szükség adócsökkentésre, és ha igen, akkor milyen és mekkora mértékű legyen az. A 2009-es gazdasági növekedési előrejelzések mindegyike ekkorra már 1,5% alá várta azt, ugyanakkor egyik sem zárta ki a csökkenés lehetőségét sem. Az állampapírok iránti kereslet láthatóan lecsökkent. Október 20-án a jegybank a várakozásoknak megfelelően nem változtatott az alapkamaton. A forint mélyrepülésbe kezdett, és az árfolyam 22-ére 280 HUF/EUR szint fölé emelkedett. A spekulációs támadás hátterében sokak szerint az húzódott, hogy a számos külföldi aktor a pénzügyi válság következtében realizált veszteségét a támadható devizákkal szembeni spekuláción próbálta visszanyerni. A Monetáris Tanács 22-én, rendkívüli ülésen drasztikus, 300 bázispontos kamatemelést eszközölt. Az indoklás szerint a Forint ,,fundamentálisan indokolatlan'' esése veszélyeztette az inflációs célok elérését. Mégis annak ellenére, hogy a piac elfogadta az iménti indoklást, sőt, a várakozás is az volt, hogy 280 felett a Nemzeti Bank beavatkozik, egy erős árfolyampolitikai szaga is volt a beavatkozásnak. Ami pedig azért aggasztó, hiszen nem telt el sok idő a lebegtetett árfolyamra való áttérés óta, ezért a jegybank az új árfolyamrendszernek való elkötelezettségébe vetett bizalom meggyengülhet, ami a válság lecsitulását követően jelenthet problémát. Miközben nyilvánvalóvá vált, hogy az Euró kitart a válság idején, felmerült, hogy Magyarország 2009-ben vagy 2010-ben beléphet az ERM-II-be, nemcsak azért, mert teljesíteni tudja annak kritériumait (ez ismét a lebegtetett árfolyam feladásával járna), hanem azért is, hogy bemenekülhessen egy monetárisan stabil környezetbe. Kérdés, hogy ennek sürgetése mennyire áll érdekében az Unió többi tagállamának és az EKB-nak. A jegybanki kamatemelés láthatóan nem erősítette a Forintot (286 is volt az áf.), így a tárgyalások egyre szilárdabb alakot öltöttek az IMF-fel, aminek az ára egy 300 milliárdos állami kiadáscsökkentés lett, aminek a terhét első ízben fogják viselni a közszférában dolgozók. Kiderült, hogy december után a január következik, ám továbbra sem mindenkinek, ugyanis a nyugdíjasok jelentős részét továbbra is kíméli a kormány. Ugyan a vártnál magasabb hitel komoly segítség a magyar gazdaságnak, csökkentve annak kiszolgáltatottságát, mégis, mivel annak lejárata 2010 március, ezért aggasztó lehet abból a szempontból, hogy felhasználási ideje majdnem pontosan megegyezik a parlamenti választásokkal. Előfordulhat tehát, hogy az opció esetleges lehívásának kérdését nem releváns gazdasági tényezők fogják előidézni. A segélycsomag nemzetközi megítéléséről (okt. 30.): ,,A vártnál nagyobb összegű, 25 milliárd dolláros magyar hitelkeret a legnagyobb pénzügyi mentőöv egy felzárkózó országnak a globális válság kitörése óta, egyben az első egy EU-tagállam részére - hangzott el az Amerika Hangja (VOA) szerdai tudósításában. A rádió szerint a kormányzati intézkedések várhatóan minden ötödik magyart érinteni fognak. (MTI)'' A jegybankok közben folyamatos kamatvágásokkal igyekeztek felpörgetni az egyes nemzetgazdaságokat, ám Magyarország helyzete sajnos kikényszerítette, hogy szembemenjünk a világban kialakult trendekkel. Az október vége aztán a várakozásoknál kedvezőbb híreket hozott külföldön. Magyarország is fellélegezhetett a nemzetközi segélycsomagnak köszönhetően. Viszont a hónap végig hektikus mozgásokat hozott az értékpapírpiacon, és a forint-euró kurzus tekintetében. Sajnos a miniszterelnök ,,furcsa'' helyzetértékelései miatt a kormány gazdaság iránti elkötelezettsége kérdéses maradt.
 

A november eddig kissé csendesebb, mint az október volt. A világ jegybankjai szinte mindenütt igyekeznek az alapkamat csökkentésével segíteni a gazdaságnak. Úgy tűnik azonban, hogy nálunk ez a lépés csak jövőre várható. Akkorra viszont pl. a Merril 500 pontos kamatvágást prognosztizál. Elképzelhető, hogy ez így is lesz, mert úgy tűnik, hogy a Nemzeti Bank most igyekszik követni a feléje támasztott várakozásokat a belé vetett bizalmat növelendő. Az infláció csökkenhet, elsősorban az olajár és az élelmiszerárak következtében. A november azonban további leminősítéseket is hozott mind az államadósságra, mind a bankokra vonatkozólag.