Tegnap még tartó betegségemből felépülve fellapoztam a hétfői Magyar Nemzetet. Minden nap más napilapot vásárolok, hogy elkerüljem az egyoldalú befolyásoltság csapdáját. Nem állom meg, hogy egy dologra ne reagáljak. Először is, Simor Andrást magát és javaslatát a 2500 milliárdos költségcsökkentésről Lóránt Károly és Seszták Ágnes A/3 terjedelemben ostorozza. Ehhez néhány megjegyzés (több is lenne, de visszafogom magam):

• Közgazdaság-elméleti vitákra van jobb orgánum, mint a MN. Arra azonban kiváló, hogy a hozzá nem értő olvasó a mély szakmaiságot igazságnak véve azonnal elfogadja a szerző következtetéseit.
• Az államháztartási hiány, mint a magyar gazdaság egyik fő problémája, azt hiszem, nem kérdés. Simor úr erről beszélt. Valóban beszélhetett volna még a fizetési mérlegről, multinacionális vállalatokról, demográfiáról, gyenge képzésről, Mikulásról.
• Járai Zsigmond 3000 milliárdot említett. Varga Mihály is kiadáscsökkentésről beszél. Mennyi, mennyi neolib!
  
• Szlovákiát, Bulgáriát, és Romániát is csődbe viszi majd a neolib gazdaságelmélet csak ki kell várni. Ahogy az imperialisták hanyatlását...
• Seszták Ágnes: ,,Hihetetlen, hogy komoly pénzügyi szakember egy kalap alá veszi az egészséges, erőtől duzzadó, segélyből vígan éldegélő népcsoportokat azzal a viszonylag vékony réteggel, amelyet az állam elég szegényesen támogat azért, mert egy fogyatkozó népességú országban gyereket vállal'' E kijelentés finoman szólva is erős. Említette viszont Simor, hogy ő személy szerint furcsállja, hogy a Nemzeti Bank elnökének családja részesül gyesben.